Hát, régóta nem blogoltam. Az újdonságok röviden: leérettségiztem, van állásom, majdnem boldog is vagyok. A beszeljukmac.com-os pörköltös találkozó jól sikerült, majd rakok ki egy-két képet. Szombaton még mozdonyt is vezettem, szóval aki most szombaton az Újvárból 7:20-kor induló EC-n utazott, és időben eljutott Pozsonyba, az köszönje nekem. :-)
Ami viszont arra késztetett, hogy eme sorokat leírjam, az az iTunes playlistemben feltűnt szám, a Colored Friday Lepke című remekműve és persze, az ami ma a railpage.net-en történt.
Valahogy mindenből egy idő után kiraknak, pedig úgy csinálom, ahogy csak tudom. Kezdetnek itt volt a Railpage. Nem egy cikket írtam, és viszonylag rendszeresen is, de arra hivatkoztak, hogy kevés ez nekik. Megbeszéltem velük, hogy ha már befizettem a tagdíjat, maradok, mint szerkesztő, de másnap reggelre a jogaim ugrottak. Ezért berágtam rájuk és otthagytam az oldalat.
A másik ilyen dolog a Colored Fridayből való kirúgásom története. Kezdetben vala a tökéletes zenekar, mely durván októberben vagy novemberben alakult. Próbáltunk, amennyit tudtunk. Ám megtörtént, hogy januárban nem tudtam elmenni próbálni, mert akkor szóltak, amikor már Budapesten voltak (egyik eset) vagy amikor más programom volt már megbeszélve (két ilyen eset). Utána sokáig nem szóltak. Egyszer megláttam a gitárosunknál (aki az osztálytársam volt) a gitárt egy pénteken, és megkérdeztem, hogy lesz-e aznap próba. Nemleges volt a válasz, zeneszakkörre megy a gitárral. Közben a zenekar fórumán elhangzott egy mondat, miszerint milyen állati jó volt az aznapi próba. OK, lenyeltem, nem szóltam. Aztán KOP kiállításon odajött a gitáros, hogy a dobos küldte, hogy mondjam meg, hogy ki vagyok rúgva a zenekarból és beszéljem meg vele, hogy hogyan juttatom vissza a Korg Poly-800-at (amit a próbateremből hoztam el és itthon rendbetettem egy elég szar állapotból). A többi már nem érdekes.
Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő dolog, amiből kihagynak. Remélem, hogy nem az állásom. Tényleg bennem lenne a hiba? Ennyire nem vagyok jó semmire? Pedig szerettem a railpage-nek dolgozni és a Colored Friday-jel zenélni, beleadtam mindent, amit csak tudtam és így ért véget... Tessék csak megnézni, hogy mekkora átéléssel játszom a szólót a számban. Úgy néz ki, mint aki félvállról veszi a dolgokat?
Most olvastam ezen oldalon, hogy az Orange bejelentette, hogy még idén iPhone-t fog árulni... Na, erre vártam. Most már azt mondom, hogy kerüljön bármibe (azért túlságosan drága ne legyen), még két év hűségnyilatkozat mellett is hajlandó vagyok belemenni a játszmába.
Aki esetleg nem tudná, hogy mi az az iPhone, itt talál róla néhány infót. Annyi a különbség, hogy azóta már van 32GB-os verzió, és pl. Szlovákiában legálisan lesz kapható, szóval nem kell feltörni :)
Na, ma jött meg ez a kis dobozka, ami egy E-Mu 0202 USB-s hangkártya. Három hónapos, összes tartozéka megvan, stb... és sikerült jóval a bolti ár alatt hozzájutnom. Igazából semmilyen konkrét elvárásom nem volt tőle, csak egy összehasonlítási alapom a Mac Mini, iBook G4 és PowerMac G4 MDD beépített hangkártyájával, valamint az Edirol PCR-1 és Behringer UCA-200 kártyákkal.
Szóval doboz kibont, hangkártya kivesz, gépre köt, drivert telepít, majd hangkártyát bekapcsol. Elindítottam rajta egy mp3at és nem sok hiányzott, hogy lefossam a bokámat. Gyorsan csináltam egy A/B tesztet a Mini belső hangkártyája és az E-Mu között, ami után a következőt kérdeztem magamtól: hogy tudtam eddig ezt hallgatni? Egyszerűen félelmetesen jól szól, ennyi pénzért nagyon jó vétel volt. Sokkal precízebbek a magasai, testesebbek a mélyei és dinamikusabb a hangja.
Még mielőtt bárki lefikázna, hogy miért vagyok így tőle elszállva és úgyis minden hangkártya hangja egyforma, közlöm, hogy nem egy párszáz koronás PC-s hangfalacskán kell azt vizsgálni, hanem legalább egy jobb hifin vagy stúdiómonitorokon.
Már párszor láttam a TV-ben, és mindig feltűnt benne a pozsonyi Új híd. Csak azt nem értem, mit keres ez egy magyar reklámban? Talán valami rejtett utalás akar lenni Trianonra?
Holnap tehetségkutató versenyt játszok fel Tiszalúcon, szóval úgy döntöttem, hogy gyorsan kipróbálom az egészet, nehogy már a helyszínen süljek be... :-) Elindítottam a Logic Express 7.1-et, ami nem tudott több hangkártyát lekezelni, úgyhogy felejtős volt számomra. Felraktam a Logic Pro 8-at, hátha az tudja, de sajnos azzal sem boldogultam :(( Harmadjára a MOTU Digital Performere került sorra, az 5.1-es verzióban (gy.k. ez a program verziószáma, semmi köze nincs az 5.1-es térhangzáshoz) és lám, ez le tudta kezelni a sok (jelenleg 3) hangkártyát. Igen ám, csak én nem értettem a programhoz, úgyhogy jó 1 órámba telt, mire sikerült belőnöm a cuccot, hogy felvenni is tudjak. Viszont most már nem lesz gondom holnap Tiszalúcon. Legalább keresek egy kis zsebpénzt :-)
Most került fel a telefonomra a 4.5-ös firmware bétája. Kicsit lassabb, viszont sokkal többet tud. Tiszta iPod feelingje lett a médialejátszónak, ami eddig inkább fájlböngésző volt. A címjegyzéket megtuningolták és főleg a Bluetooth-ot (végre nem kell kiválasztanom a fájlböngészőben azt, hogy Receive via Bluetooth, ha vmit akarok fogadni...
Miután néhány mobil shopban megpróbálták rámtukmálni a márkás Nokiás handsfreet a BlackBerry 8100amhoz, amivel úgy is csak az egyik fele ment, elegem lett... Otthon előhalásztam egy noname, régi Nokiához való handsfreet, és miután egy határozott mozdulattal megszabadultam a gyári dugójától, rácineztem egy nagyonkisjacket :)) Ugye a boltban általában kapható "kétésfeles" jacknek csak három érintkezője van, ami a sztereó hang + mikofon + hivásfogadó gomb kiszolgálásához kevés, viszont monó hanggal minden műküdött... Igen ám, de én MP3-at is szerettem volna hallgatni... Szóval ma betértem a PDA Electronicba, hogy vegyek egy négyérintkezős kétésfeles jacket, amit 75 koronából (durván 560-600 Ft) meg is úsztam... Összeraktam a dolgot, szól is sztereóban. A fülhallgatók helyére pedig egy 3,5-es jack aljzatot tettem, hogy bármilyen fülessel (pl a Sony Ericssonomhoz járókkal is) tudjam használni. Az aljzatot itthon találtam, de veszek másikat, mert ennek fém a borítása és nehéz...
Ugyan nem egy Apple-re jellemző eleganciával bíró handsfreem van, viszont magam csináltam, olcsó volt és működik...
To do: 3,5-es jack aljzat csere, kábelcsere (milyen hülyén néz már ki a plusz egy ér a sztereóhoz??? :-D)
Ez a nap is érdekes volt. Budapesten voltam, eladni ezt-azt és venni is szerettem volna egy billentyűzetet. Ki volt nézve az Apple alu keyboardja, de mire odaértem, már eladták, úgyhogy elég reménytelenül nézett ki a dolog. Ekkor az iStyle weblapján felfedeztem, hogy van nekik még fehér billcsijük, amire még pénzem is lett volna. Hajrá a Westendbe, de az eladó azt mondta, hogy nincs, csak a neten van kiírva, mert lusta az emberke, aki a webet tartja karban. Teljesen le voltam törve, hogy akkor most mi lesz, leültem a Westendbe netelni, felmentem az iChatre, és ezt jól tettem. Hetfield kolléga ugyanis kisegített egy nem használt angol kiosztású fehér billentyűzettel. A következő bökkenő az volt, hogy ő nem pesti, és már elég későre járt. Kockáztattam azzal, hogy bevállaltam egy utat Gárdonyba vonattal, mivel az iBookomon és a pénztárcámon kívül nem volt nálam semmi más. A terv az volt, hogy leszállok a vonatról 19:15-kor, elmetrózok a Déliből a Blahára, onnan villamosozok a Király utcáig, onnan gyalogolok egyet a cuccaimért, majd ismét a Király utcából villamossal a Nyugatiba a 20:05-ös zónázóra és majd Vácon szálltam volna át a Galieora, ami hazavitt volna.
Ehelyett azonban egy szolid 10 perces késést kaptunk, így 25-re értem csak a Délibe, de szerencsére felhívott anyám (aki szintén Pesten volt), hogy minden rendben van-e. Mondom neki, hogy semmi sincs rendben, mert a kicentizett időbeosztásomat felborította a MÁV Start, akarom mondani a MÁV Stop. Erre ő felajánlotta, hogy a cucaimat kihozza a Keletibe, és így elérem mindjárt a Galileot. Így is lett,
A B terv az volt, hogy ha nem érem el a zónázót, akkor Pesten alszom és hajnali fél hatkor pedig megyek a Jeseniusszal, de szerencsére ez nem következett be...
Amire rájöttem:
- Budapesten az idő kétszer olyan gyorsan telik
- Ha időre megyek, tuti késik a vonatom
- Persze, hogy akkor nem lehet tolakodni a mozgólépcsőn, amikor sietsz
- A "majd csak lesz valahogy" megoldás mindig az utolsó, amit az ember megpróbál, de legalább működik, hiszen majd csak lesz valahogy. :-)
- A metróban gyenge a Pannonos térerő (roamingos telóm átugrott Vodára a metróban)
- A végállomás előtt 10 perccel leszel álmos. (Velencénél majdnem bevertem a szunyát odafele)
Azt még szeretném hozzátenni, hogy vagonhiba miatt a vonatunk kb egy órát késett, így nem sikerült Gondolát hívnom az állomásra (10 után nem dolgoznak, csak szombaton) és taxira meg nem volt pénzem. Akármennyire is nehezemre esett, de végiggyalogoltam az egész városon...
Na, ezen is túlvagyok. Tegnapelőtt és tegnap Nyitrán voltam egy kiállításon a PHP-s címjegyzékemmel, ami egyben az érettségi munkám is. A csütörtök lassan telt, és majdnem eluntam magam, míg pénteken 110%-on pörögtem, és sikerült egy-két emberke érdeklődését felkelteni a rendszer iránt.
A kiállításon volt HTPC, Tesla tekercs, étterem (finom rántott sajttal, meg mindennel), meg miegymás. Reggel szétpakoláskor lőttem ezt a képet:
A kiállításról bővebben majd egy későbbi posztban, ha majd lesznek fotóim is róla.
Ami utána volt: tegnap hulla fáradtan és farkas éhesen jöttem haza a vasútállomásról, beraktam a mikróba a finom őszibarackos sajtos csikrkemellet, majd egyszercsak egy durranásra lettem figyelmes. Nem olyan volt, mint amikor a hús pattog a mikróban, hanem ennek bizony üveges hangja is volt... kinyitom az ajtót, és EJHA:
Szétdurrant a tányér, amelyet már nem egyszer, nem kétszer használtam a mikróban. Meg is lepődtem... persze teljesen csalódott voltam, mert már vártam a finom vacsorát, de hát szilánkot nyelni nem akartam, úgyhogy rendeltem egy pizzát, amit kb egy óra múlva ki is hoztak. Nem tartott sokáig elpusztítani.
Azt hiszem, a tányér törésmintázata megérdemel még egy képet:
A törésvonalak mentén olyan könnyen lehetett törni az üveget, mintha csak egy keksz lett volna :-D
Vasárnaptól egy Mac mini tulajdonosa lettem. Egy 1,83GHz-s Core Duo dobog benne, ami kábé kétszer több pontot kapott a Mactracker szerint, mint a dual G4em azelőtt. Az most egy budapesti hangmérnököt boldogít, akinek azelőtt ugyanilyen gépe volt, csak egyprocis. A felhasznált effektek kezdték megenni az egy darab 1,25-ös CPU-t, de már most kettő van neki benne :) Mint utólag kiderült a felesége nem is tudott a vételről, így fel sem tűnt volna neki a gépcsere :-D
Benchmarkolást majd csinálok, megkérem Solar Eclipse-et (17"-es 1,33-as PowerBookja van) és Jánost (a gépem új tulajdonosa) hogy csináljanak egy Xbench tesztet a gépeken, és meglátjuk, hogy kié a jobb :)
Pénteken kell leadnom az érettségi munkám dokumentációját, de egy alkatrész híján nem sikerült elkészítenem a cuccot, úgyhogy elmentem a konzultánsom (tanár) után, hogy akkor mégiscsak mást csinálok. Erre közölte velem, hogy nem is tudja, hogy ő az én konzultánsom, és hogy csináljak bármit, neki millió más gondja van. Egy szó mint száz, menjek a picsába és hagyjam békén... Gondolkodom, hogy a dokumentáció elejére, ahova a köszönetnyilvánítást kell írni, valami ilyesmit biggyesztek:
Szeretném megköszönni belső konzultánsomnak, X. Y. tanár úrnak, hogy munkám elkészítésében nem segített, hiszen úgy sem ért hozzá, ráadásul a bajban elhajtott.
Az új Linksys WRT54G router nemcsak örömet, hanem bosszúságot is okozott, amikor a porttovábbítással voltak gondok. Kívülről nem tudtam bejönni a gépembe, és ez zavart. Kb. másfél órát játszottam a beállításokkal, de nem ment... Újraindítottam a DSL modemet és a routert is és ment...
Tartozom ám egy ábrával, a mostani hálózatomról:
2008. március 22., szombat
Ma reggel nagyon korán keltem, egészen pontosan négy táján. Ez még rendben is lett volna, ha előző este nem futottam volna össze JK-val és így nem fél egykor értem volna haza. De vissza a reggelhez. Esett. Mi pedig indultunk Gyergyószentmiklósra, Erdélybe. Levittük a csomagokat az autóba, majd beszálltunk és irány az Örs vezér tere, ahol Bea csatlakozott hozzánk, akit a szüleihez vittünk haza. Az út körülbelül 10 órás volt, de 11 órát vett igénybe, mert egy időzónával keletebbre kerültünk. Útközben sokféle időjárás váltotta fel egymást: hol esett, hol nem, de valahol a nap is sütött, sőt, amikor a Gyergyó hegységen keltünk át, még havat is láttam, volt vagy 70 centi belőle. Amikor megérkeztünk, Bea elkezdte kinyitni a kaput, de a szülei kijöttek a házból, és hatalmas, nyakbaugrós, amcsifilmes ölelést kaptak. Anyu kissé meg is hatódott rajta. Beáék szülei a vendéglátóiparban is tevékenykednek, hiszen a ház mellett van egy külön épület, ahol szállást tudnak biztosítani a turistáknak. Meg kell jegyeznem, nagyon tetszik a környezet. Őszintén szólva ezt csak a kaja múlta felül. Nem vagyok benne biztos, hogy ezelőtt valaha ettem-e székelykáposztát, de ez kurva jó volt. Szégyen is lett volna, ha Székelyföldön szar a székelykáposzta. :-D A házigazdáink nagyon vendégszerető, kellemes emberek. Csak azon bosszankodom, hogy otthon hagytam a videókamera FireWire madzagját, meg hogy nincs nálam egy külső vinyó, és hogy nincs az iBookomban 1,25GB RAM, csak 256MB. Egyébként már vágnám a mai anyagot. Az a legkisebb baj, s tán nem is baj, hogy nincs WiFi... Marosvásárhelyen a McDonaldsban volt, de valamiért nem kaptam IP címet, ergó használhatatlan volt. A pultnál csak románul tudtak, szóval inkább meg sem próbáltam megkérdezni, hogy térítéses-e a WiFi, vagy mi a faszért nem kaptam IP címet...
Holnap kora reggel megyünk ki a hegyre, valami szertartást megnézni...
2008. március 23., vasárnap
Hajnali fél négy táján arra ébredtem, hogy kurva hideg van a szobámban. Felkeltem, megnéztem a kályhát és bizony szomorúan állapítottam meg, hogy kialudt. Persze nem volt mivel meggyújtanom, úgyhogy magamra húztam még egy takarót és visszaaludtam. Rá egy órára jött anyu, hogy ki akarok-e menni a hegyre szertartást meg körmenetet meg mittudoménmit megnézni. Visszakérdeztem, hogy hideg van-e kint, és mivel igenlő választ kaptam, arra a megoldásra jutottam, hogy inkább a benti hideget választom, mint a kintit.
Aztán 9 előtt pár percel felkeltem, majd amikor kinéztem az ablakon, néhányan lóháton jöttek-mentek az utcán. Megjegyzem, hogy egy kisvárosban vagyunk, 2008.-ban. 9 után néhány perccel anyuék is megérkeztek. A húsvéti reggeli is nagyon finom volt, majd sikerült befűtenem is, Tóni (a házigazda) segytségével.
11 óra körül kimentünk a templom mellé megnézni az ünnepi körmenetet, majd elfogyasztottuk az ebédet és ledőltünk egy kicsit aludni. Délután kimentünk a Gyilkos-tóhoz egy kicsit sétálni, majd megnéztünk valamilyen szorost is, amit Móni (a sofőrünk, Tóni lánya és Bea nővére) csak a pokol tornácának emlegetett. Kellemes kis név. Visszajöttünk, sétáltunk egyet a városban és megvacsoráztunk. Kicsit nagyon sikerült befűtenem a kályhával, úgyhogy most kishíján szakad rólam a víz :-D
Holnap a környező városokat nézzük meg.
2008. március 24., hétfő
Reggel már szinte szokásból hidegben ébredtem. Szerencsére gyorsan jött a reggeli és utána autóba is pattantunk, mert mentünk városokat nézni. Átmentünk Csíkszeredán, megálltunk Csíksomlyón a templom mellett, majd megnéztünk Gyimesakármi (elfelejtettem, de majd eszembe jut :-D) mellett a volt Erdély - Románia határt. Innen elindultunk hazafelé, útközben kajáltunk egyet, láttunk egy valag székelykaput, meg miegymást. A sofőrünk Móni volt, aki ma is kitűnően vezetett. Tetszik a vezetési stílusa, szeret menni, még ha az út mást kívánna, akkor is. Ez azonban helyén van, mert Móni ismerős errefelé, szóval pontosan tudja, hogy mikor, hol és mennyit kell fékezni. Egy szó mint száz: ügyes a csaj. Hazaértünk, majd tovább is mentünk Orotvára, mert Tamás szeretett volna ott találkozni valakivel, de mikor ott voltunk a faluban, azt mondták, hogy a falu végén lakik. Igazából 3-400 méterre lehettünk uticélunktól, de visszafordultunk, mert mindenkinek tele volt már a töke azzal, hogy majd fél órát zötykölődtünk a falun keresztül, ráadásul még ránk is sötétedett.
A vacsora szokás szerint igen jó volt, csak már nagyon álmos vagyok. Holnap már indulunk haza. Végre.
2008. március 25., kedd
Ma a román (GMT+2) időzóna szerint 11-kor elindultunk haza, öten, ugyanis Anikó (Bea anyukája) is jött velünk. Jól utaztunk, bár kissé szűkösen. Kolozsvárig anyu, utána én ültem elöl, hogy a csajoknak hátul több helye legyen. Este fél kilenc magasságában értünk be Budapestre, majd 10-11 körül aludtam.
2008. március 26., szerda
Reggel korán (hatkor) keltem, és elindultunk hazafelé. Fél nyolc előtt 10 perccel már az M1-es komáromi letérőjénél jártunk, meg is álltunk az ottani benzinkútnál. Anyu és Tamás megkávéztak és folytattuk utunkat Komárom, Gyalla majd végül Újvár felé. Amint hazaértem, beállítottam a még pénteken vett Linksys routeremet, és elkezdtem bemásolni a kiránduláson készült videóanyagot. Ez jelenleg is tart... addig az iBookról szörfözök, amíg a PowerMac dolgozik.
Gondoltam, hátha érdekel valakit, hogy hogyan is oldottam meg otthon a hálózatot. Felvázolom a mostani állapotot is, valamint azt, hogy mit akarok elérni nemsokára...
Szóval a mostani helyzet olyan, hogy van egy egyportos ADSL routerem. Ehhez még legalább kéne egy switch, hogy valamire jó is legyen (azaz ha nem csak egy gépen akarom használni). Mivel volt itthon egy rakat hálózati kártyám, bepakoltam mindet egy PC-be (AMD Duron 850MHz, 512MB DDR SDRAM, házilag barkácsolt csendes hűtés, stb...), rádobtam a WinXP-t, majd a hálókártyákat hídba kapcsoltam (Network bridge), így nem kell szórakoznom az XP internetmegosztós faszságával, tűzfalával, stb., és van továbbra is DHCP a hálózaton. Hogy ez a gép ne üljön csak ezért a hálózaton, rákötöttem a 80GB-s külső vinyómat, ettől file szerver. Feltoltam rá a uTorrentet és annak a webes felületét, így már még hasznosabb lett.
A két Mac és a nyomtatószerver ehhez a géphez csatlakozik, így mindenki mindent lát a hálózaton, lehet fájlokat osztani, nyomtatni ezerrel. A PC-n az alapértelmezett letöltési mappa meg van osztva, így ha a webes felületen megnéztem, hogy lent a file, akkor könnyen el is tudom ezt érni. A géphez nincs monitor, egér és billentyűzet sem csatlakoztatva, remote desktopon keresztül érem el, ha kell valami. Képen ugyanez:
A PC switch funkcióját egy Linksys ADSL-es routerrel szeretném kiváltani, és akkor már az iBook is mehet AirPorton... fogok tudni netelni a klotyóról :-D
Miért is kezdtem el?
Miért ne? Komolyra fordítva a szót azért, hogy egy kis tapasztalatot szerezzek a PHP terén. Szóval írtam egy blogmotort, ez a BlogZINE. Egyszerű, mint a pofon, meg biztosan van jobb is, de ez az enyém. Kb. egy napomba került, mire bugmentesen összeszögeltem a kódot, dizájnt meg csak úgy összedobtam. Ma aztán ismét elővettem, hogy ha már itt porosodott a cucc az UW oldalán, akkor ki is kéne használni. Szóval a dizájn kapott egy kis ráncfelvarrást, és a kódban is ezt-azt kijavítottam, főleg a karakterkódolás körül.
Mit fogok ide írni?
Nos, a válasz benne van a blog alcímében. Mindent, ami érdekel, meg azt is, ami nem, viszont muszáj róla írni, mert a rózsaszín szemüveget már rég kidobtam a kukába. Tudomásul kell venni, hogy nem csak a kellemes meg a szép van, hanem bizony kismillió más dolog, amin valaki keresztülmegy. Ha ez éppen szükséges a helyzet megértéséhez, akkor leírom...
Hiba van az oldalon, mit csináljak?
Írj egy e-mailt, keress meg iChaten, MSNen, ICQn, Skypeon vagy éppen Google Talkon.
Szóval az emailem és a GTalkom tihanyi@gmail.com, a többi elérhetőségért megy írj emailben.
Mint a cím is mutatja, ma DIY (do it yoursefl, azaz csináld magad) napom volt. Magamtól megcsináltam a magyar érettségit, ami sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam, majd hazafelé betévedtem a helyi PC bontóba és öt azaz 5 szlovák koronáért (40 Ft sincs) vettem egy HP JetDirect EX Plus nyomtatószervert. Csak sajnos táp nem volt hozzá, és hasonlóképpen garancia sem, de hát ennyi pénzt megér már csak a doboza is...
Hazavittem, majd jobban megvizsgáltam a tápcsatlakozót (a boltban sima standard tápcsatinak tűnt, mint ami pl a Korg Poly-800, vagy éppen az ADSL routerem tápcsatija) és észrevettem, hogy ez nem olyan. Sebaj, gondoltam, majd csinálok vele valamit. Szétkaptam, kicineztem az eredeti tápcsatlakozót, majd kiokoskodtam, hogy melyik a + és melyik a -. A dobozon az állt, hogy 13V kell neki, ám nekem csak 12 volt volt, de szépen megy ennyiről is. A Test gomb megnyomásával kinyomtattam a próbaoldalat, amin ott volt a szerver IP-je, amin csináltam egy portscan-t. Volt neki egy nyitott Telnet portja, rákapcsolódtam, és sikerült beállítanom neki egy fix IP-t kb. 3 perc alatt.
A MacOS X-szel már kicsit bajosabb volt a dolog, de a HP oldalán találtam egy konfigurálási útmutatót, mely szerint nagyon gyorsan beállítottam az egészet. Nem értem, hogy miért nem guglizással kezdtem, a kb. másfél elbaszott óra helyett.
Part 2: A BlackBerry 8100-amhoz kerestem handsfreet. Bementem az egyik mobilboltba, ahol azt mondták, hogy ilyen telefont még csak képen láttak :-D Mondtam, hogy mi a nagy büdös helyzet, kéne egy handsfree. Mutattam a 2,5-es jack aljzatot, csávó előkapart egy Nokia 6300 HF-t, rászúrta, nem ment... Elővett egy másik Nokia HF-t, ment az egyik fele... Ára 400 korona. Ott is hagytam. Előkapartam itthon egy 2,5-es jacket és egy régi, talán Nokiás HF-t, amin nem ilyen jack volt. Egy kis kisérletezgetéssel sikerült összehoznom mindent, egyelőre csak monoban, mert ennek a jacknek csak 3 érintkezője van, a stereohoz meg 4 kell. Egy olyan jack pedig 79 korona. Nincs rá pénzem, majd később... De most már végre tudok szabad kézzel telefonálni.
